Ezt a Karácsonyt Apósonál töltöttük Cumanában. Ilus Anyukája, Nővére Sandra és az Ő kisfia Yhammil is jött. Cumaná egy keleten lévő város, ami a tengerparton, hegyek közelében fekszik. Ez itt Apósom, Felix Molinet háza:
Belülről sajnos nem volt túl konfortos már ami a gyerekeket illeti.
Úgyhogy amikor az idő engedte és nem máshol csatangoltunk, akkor ezt csinálták:
Voltunk szép helyeken, mint például egy folyóparton és tengerparton fürdeni:
vagy itt egy ismerős család házában:
De sajnos általában a város csalódást keltő volt. Elvileg elég nagy hely és a túrizmus is fejlett, de ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy fallal körülvett drága hotelek vannak a tengerparton, azon kívül pedig még a venezuelai mércével is elhanyagolt és fejletlen város. Legalábbis az amit láttunk belőle. Bizonyára vannak még helyek amiket nem láttunk. Szóval alacsony házak, sok-sok "nyomornegyed". A történelmi részek lerobbantak, kultúrális élet, vagy egyáltalán éttermek nem nagyon vannak. A város telis tele van lepukkant, 40 éves autókkal amik benzintől és olajtól bűzlenek. Általában ez az országrész elhanyagoltnak, kulturálisan visszamaradtnak tűnik. Apósom is nagyon kényelmesen eléldegél a félnomád körülményei között, és sajnos nagyon jellemző az erőforrások pazarlása. A slagból a ház mögött folyamatosan jön a víz. Sose zárják el. A villanykörték is a ház körül folyamatosan égnek. Nappal is. Nincs is kapcsoló rajtuk.
Nade amit jó volt látni az Molinet földje a ház fölött a hegyoldalban. Gyümölfái és más gyökérszerű zöldségei vannak. Van ott mangó, citrom, papaya, chirimoya, guanabana, banán, yuca, ocumo, szóval szinte csupa olyan dolog, amiről otthon még csak nem is hallottak. Ez a föld is kicsit el van hanyagolva, mert nagyon viszeresedik a lába és már nem tud annyit feljárni mint régen, de még mindig impozáns. Itt szomszéd gyerekek segítenek összeszedni néhány gyümölcsöt:
ez banán
ez mangó
ez pedig a yuca (egy gyökér)
Az összes képet itt tudod megnézni:
